Túl hosszú lenne leírnom az egész storyt, de azért megpróbálom összegyűjteni a legfontosabb infókat. Nos, akkor kezdjük a legelején.

Mint minden évvégén eddig, most is Józsi vitt el minket osztkirre. Tudni kell róla, hogy nagyon jó fej gyerek, és remekül vezet, és nagyon vicces figura. Az odaút elég kellemesen telt, kivéve azt a részt, amikor megálltunk egy benzinkúton, nem messze a Ferihegytől, és pont felettünk repültek el a repülők tök alacsonyan. Mondanom se kell, egyből könnybe lábadt a szemem, és nem tudtam abbahagyni a csendes sírást. Egyszerűen imádok repülni, igaz, csak kétszer utaztam gépen, de az valami eszméletlen volt! Nem csoda, hogy megsirattam a régi szép emlékeket... Odaérve sokáig várattak minket a koleszban a szobakulcsokkal, már majdnem elegem lett belőle. Saccal és Bettyvel voltam egy szobában. Szép és jó lett volna, ha van áram a konnektororkban, és van villanykörte az olvasólámpákban...!! Kicsomizás után utunk az alig 200m-re lévő Bazilikához vezetett. Én mondom nektek, csodaszép egy épület!! Nem lehet betelni vele!! Na persze, zuhogott az eső, futva tettük meg odáig az utat, hogy aztán az oszlopok biztonságában gyönyörködjünk az ítéletidőben. Gyönyörű rózsaszín villámok hasították olykor ketté a sötét eget, és úgy megdördült az ég egyszer-kétszer, hogy azt hittük, megsüketülünk!! Ott álltunk vagy 1 órát, mire Tzs néni mondta, akkor uccu neki!! El is indultunk, de egy páran, engem is beleértve, megtorpantunk a lépcső tetején, és tapodtat se mozdultunk. A többiek pedig őrülten futni kezdtek. Na ja, hogy bőrig áztak, és el is tanyált Ajgül és Adri a nagy igyekezetben!! :D Mi meg persze Zsizi segítségével fogtunk egy lengyel buszt, és elvitettük magunkat a parkoló aljához. :D

A Királyi Palota szenzációs lehetett fénykorában!! Nekem nagyon bejött a romja is, a kutak, meg a kályhák és a helységek. Elképzeltem, hogy a múlt egyik dimenziójában Mathias kiral ott lépked elmélydve gondolataiban, vagy épp az asztalnál ül, és körmöl valamit...Elképzeltem, hogy valaha ugyan azt a panorámát látta, mint mi. Teljesen beleéltem magam. Aztán felmentünk a Salamon-toronyba, ami szintén nagyon érdekes volt, nagyon jó  középkori és vaskori cuccokat állítottak ki!! Persze, mindvégig  fújt a szél, és nagyon fáztunk, mert toppocskákban voltunk, de én nagyon élveztem, főleg a Fellegváron, ahol a korlátnál annyira fújt a hideg szél, hogy már nem fáztál, és nem kaptál levegőt!! De a panoráma!! Csodaszép!! Megérte fagyoskodni, az biztos!!

Szentendre nagyon jó hely, tiszta macskaköves, szűk kis utcácskák, bazárok, szuvenírek, éttermek, terek, egyszóval maga a tökély számomra. Bárcsak Csaba is ilyen lenne!! Itt elmentünk a Kovács Margit Múzeumba, ami szerintem nagyon érdekes volt, több kedvencet is választottam. Egypáran sorban, tisztességesen végig néztük az összes kiállított darabot, a többiek csak épp, hogy rájuk néztek, és mentek tovább. Ebből lett a baj. Mikor végeztünk, Ajgül ott várt az ajtóban, és mondta, hogy a többiek már elmentek a Marcipán Múzeumba-tanárnővel együtt. Ajgült hátrahagyta, hogy szóljon, de nem mondta meg, merre van a  múzeum. Mondjuk, ok. Ez aztán szép húzás volt, kicsit se húztuk fel magunkat. Szép kis osztálykirándulás, ahol otthagyják az embert, mert merészkedett végignézni a múzeumot, mint minden normális ember. Bocsika, hogy végignéztük azt, amire fizettünk. Persze, mikor összefutottunk velük, egyből Tzs néni: hol voltatok? Elmondtuk, mi a szitu, erre ő: Ne engem hibáztassatok, hanem a többieket, akik unták, és már én is láttam egyszer Kovács Margit műveit. Erre mi: !!!!!!! Köszike, puszika. Végül is, a mi hibánk, bocs, hogy meg akartuk nézni!! Hát hézzenek már oda!! Ezek után mondtam is magamban, ha valaki elkezdi nekem ecstelni, hogy mit látott, és milyen marcipánokat kóstolt, én esküszöm fejberúgom!! Hál' Istennek, voltak olyan kedvesek, és nem mondtak semmit...

Beültünk este egy teaházba, ami egy nagyon klassz hely! Nyitni fogok egy ilyet Csabán!! Nem szabad bagózni, szóval nem fuldokolsz a cigifüsttől, és olyan finom, érdekes teákat lehet inni, hogy csak na! Közben meg tök jó zenék mennek halkan, és félhomály van, ami azért megadja a hangulatot. Kétszer is beültünk, egészen tizenegyig.

Hmm, és jön a legjobb nap! Először is, elmentünk kisvonatozni, ami azért volt nagyon jó, mert Gyöngyi mellettem ült, és egész végig integttünk mindenkinek, és ő meg olyanokat ordbált, hogy: Jó napot!! vagy Dobre ráno!! vagy Jó étvágyat!! Sokan mosolyogva visszaintegettek, és ez nagyon jó érzés volt!! Aztán irány a Bazilika, ahol épp mise volt, és befizettünk egy sétára a kupola körül. Eszméletlen!! Kétszer is megkerültük, mert nem tudtunk betelni a látvánnyal!!! Láttuk egész Párkányt és Esztergomot, és integettünk az alattabb valóknak :D Aztán persze, letrappoltunk az iszonyúan keskeny csigalépcsőn, és közben azért imátkozdtam, hogy ne törjön elő a klausztrofóbiám, és hál' Istennek, csak néhány másodpercben éreztem úgy, hogy sikítok, és elkezdek fulladozni. Mire leértünk mind a 413 lépcsőn, amit ugye fölfele is meg kellett tenni, remegtek a lábaim, és vagy 2 órán keresztül ilyen lelki állapotban maradtak. Aztán zabbantotunk egy jó nagy pulykaszeletet sültkrumplival, szóval iagzán kellemes volt.

Na, és aztán irány a tűzoltó laktanya!! Elég cuki tűzoltók voltak épp szolgálatban, akik megmutatták a kocsikat, azt a bizonyos rudat, éééés felemeltek minket az emelődarun!!! Nagyon zsír volt, főleg mert a kedvenc tűzoltóm vitt fel oda!! Meg is beszéltük, hogy röpizni kéne, mert volt hálójuk, és hogy mi is röpizünk. El is kezdtük, de nagyon szánalmasak voltunk, már bocs, amiért azokat a fránya tangapapucsokat lehet csak okolni, amiket egyesek hordtak!! :D Bezzeg ha spori lett volna rajtunk!!! Na mindegy, azért jó volt a hangulat, állandóan beszólogattak, és Lőri meg Robi mondták, hogy a kedvenc emberem még mielőtt nem szállt be, azt mondta nekik, hogy aranyos vagyok!! :D Ez az egész röpi után kinek lett volna kedve elmenni onnét?? :P

Este beültünk a teaházba megint, aztán Ramival, Mesivel, Szilvivel meg Gyöngyivel rohantunk megkerseni egy szobrot, amit a kupolából láttunk. És meg is találtuk. Milyen szerencse!! Már megint a panoráma vitte a pálmát!! Este, fények mindenütt, narancssárga fényfoltok a Dunán...!!! ÉÉs, pont akkor nyitottuk a kolesz ajtaját, amikor a harang elütötte a 11-et, ugyanis addig volt kimenőnk. Tiszta szerencse, és jó időbeosztás!! :D

Hát, elég sokat írtam, de hát ezek a legfontosabb élmények, a többi már csak hab a tortán!! Na mentem is, mert már itt ülök vagy fél órája, és még képeket is rakok fel myvipre!! ciao