Hát, igen. Elcsábított a blogspot, szóval ezentúl a kili-kali.blogspot.com-ra fogok írogatni. Nem hinném, hogy tovább foglalkoznék ezzel az oldalammal, a másik annyival jobb!
Utólag annyit, hogy szurkoljatok a holnapi KRESZ vizsgámhoz!! XD
na pusznyusz!
Ezen a héten minden időmet leköti a kresz tanfolyam, hiszen szuperintenzív re jelentkeztem, ami azt jelenti, hogy minden nap ott kell legyek reggel nyolctól délután kettőig, aztán spuri haza töltögetni a tesztkérdéseket. Egy kicsit fárasztó agyilag, de én élvezem. Most is épp töltögettem, nem is tudtam elolvasni az új IM-magazinomat, szóval most megyek, és belevetem magam! :D
Azt hinné az ember, hogy nyári szünetben többet fog írni, és szinte el sem tud majd szakadni a géptől. Velem pont az ellenkezője történt. Ha pedig gép közelében is vagyok, akkor többnyire a számomra legfontosabb oldalakra látogatok el, és eszemben sincs blogbejegyzést írni. Talán azért, mert minden napom szinte ugyan olyan. És az az egészben a vicc, hogy nyári szünet végére kezd beindulni minden. De valahogy egyszerre. Például, most megyek majd egy hétre Erdélybe (Halleluja!!), aztán ahogy hazaértem, rögtön kezdődik a KRESZ tanfolyam, ami szintén egy hét. Aztán ha minden igaz, ellátogatok Tótkomlósra, és utána már suli!!! Amit eddig mindig is vártam, de ha most rágondolok, gyűlölöm!! Végülis, jövőre érettségizek! örülnöm kellene, mert vannak álmaim, és közelebb kerülök majd hozzájuk, de olyan tanáraink lesznek, akiket a világ végére kívánok, már bocsánat. Ez a gondolat kikészít. Reménykedem abban, hogy majd valahogy megúszom megtépázott idegek nélkül, és aztán indul a mandula!! Csak ne kellene mindenkit itt hagyni!! De mikor mindenhonnan azt hallom, hogy itt meg ott dolgozik, Amerikában meg Svédországban, és tökre megvannak, akkor arra gondolok, hogy csak nem lehet annyira szörnyű, ha ilyen sok mindenki kibírja... És ezek után bizakodva nézek a jövő elé.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de annak ellenére, hogy tudom, ismételnem kéne, nem tudom rávenni magam a tanulásra, max csak annyira, hogy kinyitok egy könyvet, és elolvasom. Persze, az Erzsébet királynős és Véres Máriás könyvet egy nap alat kivégzem, pedig nem is kötelező, meg semmi ilyesmi. Nem is csodálkozom nagyon, végülis, a két nagy kedvencem ötvözetei: történelem és könyv. Ez van, nem tudok ellene mit tenni, pedig tudom, hogy igenis kéne, és meg fogom bánni. Hiába, ilyen tekintetben nincs akaraterőm.
Nagyon örülök annak, hogy megint megyünk Erdélybe, mert még élénken emlékszek arra a szívszorító érzésre, amit most tavaszzal éreztem, mikor lassan eltűnt Csíkszereda a hegyek mögött...és most megint ott lehetek egy hetet!!!!! Nincs ennél jobb!!
Nem is tudom, mit írhatnék még, most nem jut semmi több eszembe....szóval, sziasztok! XD
Most csakis azért írok bejegyzést, mert el szeretném újságolni, hogy Bömbi szerencsésen Queer as folk fanná tett engem egy délután alatt! Bömbi, köszönöm, hogy annyiszor meséltél róla, mutogattál képeket, és végül beülhettünk hozzátok megnézni egymás után 6 részt!! Remélem, máskor is sort kerítünk ilyen délutánokra!! Az a sorozat csúcs!! Nem is tudom igazán megfogalmazni, hogy mi tetszik benne annyira. Az egész annyira jó!! A színészek, a jelenetek, a történet...Fantasztikus!! És még annyi rész vár rám!! Legszívesebben most is azt nézném!
de sajnos mennem kell dolgomra, most nem írok többet.
Sajnálom Jacko-t. Kár érte, és ilyen fiatalon!!
Túl hosszú lenne leírnom az egész storyt, de azért megpróbálom összegyűjteni a legfontosabb infókat. Nos, akkor kezdjük a legelején.
Mint minden évvégén eddig, most is Józsi vitt el minket osztkirre. Tudni kell róla, hogy nagyon jó fej gyerek, és remekül vezet, és nagyon vicces figura. Az odaút elég kellemesen telt, kivéve azt a részt, amikor megálltunk egy benzinkúton, nem messze a Ferihegytől, és pont felettünk repültek el a repülők tök alacsonyan. Mondanom se kell, egyből könnybe lábadt a szemem, és nem tudtam abbahagyni a csendes sírást. Egyszerűen imádok repülni, igaz, csak kétszer utaztam gépen, de az valami eszméletlen volt! Nem csoda, hogy megsirattam a régi szép emlékeket... Odaérve sokáig várattak minket a koleszban a szobakulcsokkal, már majdnem elegem lett belőle. Saccal és Bettyvel voltam egy szobában. Szép és jó lett volna, ha van áram a konnektororkban, és van villanykörte az olvasólámpákban...!! Kicsomizás után utunk az alig 200m-re lévő Bazilikához vezetett. Én mondom nektek, csodaszép egy épület!! Nem lehet betelni vele!! Na persze, zuhogott az eső, futva tettük meg odáig az utat, hogy aztán az oszlopok biztonságában gyönyörködjünk az ítéletidőben. Gyönyörű rózsaszín villámok hasították olykor ketté a sötét eget, és úgy megdördült az ég egyszer-kétszer, hogy azt hittük, megsüketülünk!! Ott álltunk vagy 1 órát, mire Tzs néni mondta, akkor uccu neki!! El is indultunk, de egy páran, engem is beleértve, megtorpantunk a lépcső tetején, és tapodtat se mozdultunk. A többiek pedig őrülten futni kezdtek. Na ja, hogy bőrig áztak, és el is tanyált Ajgül és Adri a nagy igyekezetben!! :D Mi meg persze Zsizi segítségével fogtunk egy lengyel buszt, és elvitettük magunkat a parkoló aljához. :D
A Királyi Palota szenzációs lehetett fénykorában!! Nekem nagyon bejött a romja is, a kutak, meg a kályhák és a helységek. Elképzeltem, hogy a múlt egyik dimenziójában Mathias kiral ott lépked elmélydve gondolataiban, vagy épp az asztalnál ül, és körmöl valamit...Elképzeltem, hogy valaha ugyan azt a panorámát látta, mint mi. Teljesen beleéltem magam. Aztán felmentünk a Salamon-toronyba, ami szintén nagyon érdekes volt, nagyon jó középkori és vaskori cuccokat állítottak ki!! Persze, mindvégig fújt a szél, és nagyon fáztunk, mert toppocskákban voltunk, de én nagyon élveztem, főleg a Fellegváron, ahol a korlátnál annyira fújt a hideg szél, hogy már nem fáztál, és nem kaptál levegőt!! De a panoráma!! Csodaszép!! Megérte fagyoskodni, az biztos!!
Szentendre nagyon jó hely, tiszta macskaköves, szűk kis utcácskák, bazárok, szuvenírek, éttermek, terek, egyszóval maga a tökély számomra. Bárcsak Csaba is ilyen lenne!! Itt elmentünk a Kovács Margit Múzeumba, ami szerintem nagyon érdekes volt, több kedvencet is választottam. Egypáran sorban, tisztességesen végig néztük az összes kiállított darabot, a többiek csak épp, hogy rájuk néztek, és mentek tovább. Ebből lett a baj. Mikor végeztünk, Ajgül ott várt az ajtóban, és mondta, hogy a többiek már elmentek a Marcipán Múzeumba-tanárnővel együtt. Ajgült hátrahagyta, hogy szóljon, de nem mondta meg, merre van a múzeum. Mondjuk, ok. Ez aztán szép húzás volt, kicsit se húztuk fel magunkat. Szép kis osztálykirándulás, ahol otthagyják az embert, mert merészkedett végignézni a múzeumot, mint minden normális ember. Bocsika, hogy végignéztük azt, amire fizettünk. Persze, mikor összefutottunk velük, egyből Tzs néni: hol voltatok? Elmondtuk, mi a szitu, erre ő: Ne engem hibáztassatok, hanem a többieket, akik unták, és már én is láttam egyszer Kovács Margit műveit. Erre mi: !!!!!!! Köszike, puszika. Végül is, a mi hibánk, bocs, hogy meg akartuk nézni!! Hát hézzenek már oda!! Ezek után mondtam is magamban, ha valaki elkezdi nekem ecstelni, hogy mit látott, és milyen marcipánokat kóstolt, én esküszöm fejberúgom!! Hál' Istennek, voltak olyan kedvesek, és nem mondtak semmit...
Beültünk este egy teaházba, ami egy nagyon klassz hely! Nyitni fogok egy ilyet Csabán!! Nem szabad bagózni, szóval nem fuldokolsz a cigifüsttől, és olyan finom, érdekes teákat lehet inni, hogy csak na! Közben meg tök jó zenék mennek halkan, és félhomály van, ami azért megadja a hangulatot. Kétszer is beültünk, egészen tizenegyig.
Hmm, és jön a legjobb nap! Először is, elmentünk kisvonatozni, ami azért volt nagyon jó, mert Gyöngyi mellettem ült, és egész végig integttünk mindenkinek, és ő meg olyanokat ordbált, hogy: Jó napot!! vagy Dobre ráno!! vagy Jó étvágyat!! Sokan mosolyogva visszaintegettek, és ez nagyon jó érzés volt!! Aztán irány a Bazilika, ahol épp mise volt, és befizettünk egy sétára a kupola körül. Eszméletlen!! Kétszer is megkerültük, mert nem tudtunk betelni a látvánnyal!!! Láttuk egész Párkányt és Esztergomot, és integettünk az alattabb valóknak :D Aztán persze, letrappoltunk az iszonyúan keskeny csigalépcsőn, és közben azért imátkozdtam, hogy ne törjön elő a klausztrofóbiám, és hál' Istennek, csak néhány másodpercben éreztem úgy, hogy sikítok, és elkezdek fulladozni. Mire leértünk mind a 413 lépcsőn, amit ugye fölfele is meg kellett tenni, remegtek a lábaim, és vagy 2 órán keresztül ilyen lelki állapotban maradtak. Aztán zabbantotunk egy jó nagy pulykaszeletet sültkrumplival, szóval iagzán kellemes volt.
Na, és aztán irány a tűzoltó laktanya!! Elég cuki tűzoltók voltak épp szolgálatban, akik megmutatták a kocsikat, azt a bizonyos rudat, éééés felemeltek minket az emelődarun!!! Nagyon zsír volt, főleg mert a kedvenc tűzoltóm vitt fel oda!! Meg is beszéltük, hogy röpizni kéne, mert volt hálójuk, és hogy mi is röpizünk. El is kezdtük, de nagyon szánalmasak voltunk, már bocs, amiért azokat a fránya tangapapucsokat lehet csak okolni, amiket egyesek hordtak!! :D Bezzeg ha spori lett volna rajtunk!!! Na mindegy, azért jó volt a hangulat, állandóan beszólogattak, és Lőri meg Robi mondták, hogy a kedvenc emberem még mielőtt nem szállt be, azt mondta nekik, hogy aranyos vagyok!! :D Ez az egész röpi után kinek lett volna kedve elmenni onnét?? :P
Este beültünk a teaházba megint, aztán Ramival, Mesivel, Szilvivel meg Gyöngyivel rohantunk megkerseni egy szobrot, amit a kupolából láttunk. És meg is találtuk. Milyen szerencse!! Már megint a panoráma vitte a pálmát!! Este, fények mindenütt, narancssárga fényfoltok a Dunán...!!! ÉÉs, pont akkor nyitottuk a kolesz ajtaját, amikor a harang elütötte a 11-et, ugyanis addig volt kimenőnk. Tiszta szerencse, és jó időbeosztás!! :D
Hát, elég sokat írtam, de hát ezek a legfontosabb élmények, a többi már csak hab a tortán!! Na mentem is, mert már itt ülök vagy fél órája, és még képeket is rakok fel myvipre!! ciao
Már annyira de nagyon vártam ezt az időszakot, amikor nem tanulunk már, csak lézengünk és olvasgatunk a suliiiiban!!!!!!!! Csakhogy nem tart örökké ez az állapot, tudom, hogy nemsokára már a nyár miatt kell aggódnom, de egyenlőre ebbe bele se gondolok... Szóval, olvasás ezerrel, amíg nem kell újra tanulni és tankönyvet a kezembe venni!! Holnap go könyvtár, és úgy elhalmozom magam könyvekkel, hogy csak na!!! Csak az a baj, hogy a New Moont már kiolvastam, egy nap alatt szinte kivégeztem, de kitaláltam, hogy elolvasom újra a Twilightot és utána rögtön a New Moon-t!!!! Sac tuti megkapja évvégén, szal majd tőle kölcsönkérem, és minden happy lesz, és szerintem nem leszek letargiában a Twilight miatt két hétig megint, mint múltkor, mert majd a New Moon azonnal enyhíti fájdalmaimat!!
Ma voltam Bömbivel és Ramival egy kicsit turizni, és tök jó cuccokat halásztunk!! Én vettem egy nagyon jó fölsőt, butikban 5000Ft-tól kezdődne, én megúsztam 500 alatt...ezt kapd ki!! Meg aztán Rami talált nekem egy ruhafélét, de csak rövidnacival veszem majd fel, hehehe. Úgy amblokk 500Ft-ot költöttem, szóval totál meg vagyok elégedve mindennel!
Csillus mondta, hogy Párduckáját ma herélik ki, a drágát, és csak annyit szerettem volna neki mondani, hogy melletted vagyunk, Párdi!!!! Bízz a gazdiban!!!
És most nem is jut eszembe több okosság, igazából már csak arra vágyom, hogy kényelmesen elterülhessek az ágyon, és olvashassak finycsi kelta regényt, amit annyira imádok!!! Szóval, ciao mindenki, és szeressétek Edwardot!!! :D
Azt hiszem, mindenki tudja, miről szeretnék most írni ebben a bejegyzésemben, már 1 hete minden Tények és Híradó adás ezzel kezdődik: a 447-es francia járat balesetéről. Vajon mi történhetett, miért zuhant le, mit éltek át az utasok, hogy aztán soha ne mondhassák el, és magukkal vigyék a hullámsírba történetüket? Ahogy teltek a napok, úgy egyre jobban halványult a remény is, hogy valaki túlélte, és hogy megtalálják a fekete dobozt. Most már mindenki tisztában van vele, hogy lehetetlen, hogy megatlálják azt a műszert. Ott, ahol eltűnt a radarról a gép, kb.5000m mély az óceán, ráadásul egyenetlen, dimbes-dombos a fenék, és ha a Titanicot meg egyéb más roncsot olyan nehezen találtak meg, ezt vagy soha, vagy csak évek múltán fogják kihalászni. És akkor mit fognak találni? Valószínűleg egy összenyomott fémlapot, ami már teljességgel hasznavehetetlen, ugyanis a fekete dobozok csak kb.5000m mélységig bírják vízben, aztán a nyomás kilapítja őket. Persze, lehet, hogy a határértéken ladolt, de mi van, ha arrébb sodródott? Lehetetlen, hogy megtalálják. Rejtély marad a szerencsétlenség oka, és csak találgathatunk.
Ültem már gépen, de nekem egy percig nem járt azon az agyam, hogy lezuhanhatunk. Sennki se gondol arra a buszon vagy a kocsiban, hogy balesetet fog szenvedni, és inkább nem is ül autóba. Ha arra gondolok, hogy a gépen ülök, és tudom, hogy az óceán felett repülünk, és tudom, hogy baj van a géppel, akkor azt mondom, hogy jobb is, hogy minden olyan gyorsan történt. Jobb is, hogy esélyük sem volt belegondolni az embereknek, hogy mi történik, és fog törénni velük. Gondoljunk csak bele: nyugodtan ülnek a gépen, olvasgatnak, beszélgetnek a szomszédukkal, élvezik a repülést. Aztán megrázkódik a gép, és a pilóta jelenti, hogy viharba kerültek, őrizzék meg a nyugalmukat. Akkor persze már mindenki azon agyal, hogy most mi lesz velük? Hirtelen zuhanni kezdenek, mindenki sikoltozik, mindenki tudja, mi történik ezután. Óriási robajjal a vízbe csapódnak, és darabjaira hullik szét az egész jármű. Ha valaki netalántán túléli, csak a roncsokat és a hullákat látja maga körül, és a végtelen víztömeget. Ha nincs egy kis sziget, amin elücsöröghet, akkor a jéghideg vízben fagy meg vagy a cápák falják fel, amik a vér szagára jöttek. Tudom, ez nagyon durva és zord, de én csak így tudom elképzelni, és ezek után jobb is, hogy úgy haltak meg az utasok, ahogy meghaltak.
Egész egyszerűen szörnyű, ami történt, nem szabadott volna, hogy ilyesmi előroduljon...
Azt hiszem, eljött az idő, hogy hosszasan csevegjek a Mindörökké hercegnőről.
Mint ahogy Edward Cullen, úgy Michael Moscovitz is a lányok pasiideálja lett, és Michael azért jobb egy fokkal, mert ő elérhetőbb, és sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy az utcán egy Micheallal futsz öszze, és nem egy Edwarddal, azt hiszem, ez érthető, ezt már egyszer kifejtettem. Mia egész gimis története tele volt izgalmakkal, és akármennyire is béna és esetlen volt, tökre megszerettük. Áldásom Meg Cabotra, hogy kitalálta ezt a történetet. Az egész stroy nagyon megszerkesztett, és a finálé nem lehetne jobb!! Mia és Michael újra egymásra találásának története annyira romantikus és tökéletes, hogy belefájdul minden olasónak a szíve, és úgy dobog, hogy Mi-chael, Mi-chael...Én csak az utolsó rész Miájával tudtam csak nagyon igazán azonosulni, mivel én is írok naplót, és tényleg olyan érzéseket, gondolatokat vitt bele Cabot, mint én. És ez tényleg nagyon meglepett...A másik meg J.P. Én totál padlót fogtam, mikor az egész szemétség kiderült róla! Nem is sejtettem róla mindezt, mióta megjelent a színen, de az utsó rész elején már lehetett valamit érezni. Még jó, hogy ott volt Micheal. Oh, Michael!!
Tudom, szánalmas vagyok, én is egy vagyok azok a lányok közül, akik egy kitalált személyt bálványoznak, de hát ők ideálok. Végül is, a fiúknál is vannak női ideálok. Pl: Dundika :P Mondjuk, lehetne jobb is, srácok! Amikor megláttam az új klippjét, amelyikben strandröpiznek, azt hittem, lefordulok a röhögéstől az ágyról!!!!! Olllllyan egy szánalom az egész, össze-vissza vetődnek, miközben a közelükben sincs a labda, és egyből átpasszolják, vagyis át ügyetlenkedik, ha valahogy hozzájuk kerül. Minek kellett egy olyan klippet csinálni, és olyan sportot belevinni, amihez nem is értenek, de semmit?! Ok, végül is az idomaikat mutogatják (mert másból nem tudnának megélni), amikért oda van az egész másik nem, de ez már szánalom a köbön. Komolyan, ezt csak én látom így??? Szégyen a röpisekre nézve...
Azt hiszem, most ennyi elég is volt belőlem...
Tegnap voltunk Csilla, Güli, Bömbi, Smacee, Yoda, Kriszti+ Ádám a Dublinban bulizni. Előtte vettünk jegyet a sörfeszkóra, de később rájöttünk, hogy totál rossz húzás volt. Ok, voltak emberek, de azon kívül semmi élet. Meg a Bon-Bon énekelt... Aztán elindultunk a Dublinba, útközben megittunk egy üveg bort, ja, és még előtte pedig egy nemtom mit, valami citromos likőrt, és sajnos Gülinek nem hagytunk. Bocsáss meg nékünk!!! De azért kösz a bort! :P Amikor beléptünk a Dublinba, megtudtuk, hogy csajoknak ingyenes. Csillus még ordított is, hogy de jó! Nem égtünk... XDXD De komolyan, tiszta jó, hogy semmit nem kellett fizetnem ezért az estéért, ha már a buli részét nézzük. Ennyire tré még soha nem volt, mióta járok, csupa olyan számot nyomattak, amire csak egyhangúan lehett lötyögni, és nem is tudtam igazán beleélni magam. De még így is odajött hozzám egy 30-as, kopasz fazon, hogy de gyönyörű vagyok, meg hogy biztos van barátom. Erre mondom, nincs, erre ő, és miért nem, én erre: mert nem (elég értelmesXD), és hogy te totál részeg vagy, és elfordultam. Hál' Istennek, elpártolt tőlem, de aztán odajött az asztalunkhoz, hogy leülhet-e, meg hogy nem fog ő beszélni, csak leül minket hallgatni (vagy mi). Ott fárasztotta szegény Bömbit pár másodpercig, de aztán elhúzott spanolni a ruhatáros csajjal...A táncikálós része nekem fél órában ki is merült, után csak ültem egy asztalnál, és diskuráltunk Bömbivel és Yodával. Bocs, pontosítok, Yoda egy hosszú monológot nyomott le a mi szórakoztatásunkra XD Jó fej gyerek, kár, hogy Komlósi...XD CSak vicceltem! XD Na, szóval, egészében kellemes volt az egész, ott ülni, meg minden, meg még egy kicsit Abba számokra is táncolni, de a Szalagavató sokkal jobb volt. Remélem a jövőhét jobb lesz...kop-kop-kop. Amúgy nem ti tudtam, hogy már ilyen hamar hajnalodik az ég! Kiléptünk hajnali 4-kor, és tiszta világos volt már! Na, mondom, még jó, hogy van szemizém (szemmmaszk), és tudok alukálni ekkora fényáradatban. Megint nem egyedül kellett hazamennem, mert Yoda hazakísért, szóval nem tévedtem el, meg semmi, nem is mert senki megtámadni ekkora emberrel az oldalamon...XD éééééés, megtudtuk, hogy leendő keresztmacskám fiúúú! Lesz, vagyis van egy keresztfiam!!! Smacee azt mondja, Napoleon lesz a neve! Áldásom rája, de az Alexandros jobb lenne! XDXDXD Olyan jó, hogy lesz még egy macska Bruncin és Macsurjenkán kívül, akit macskamaszírozhatok és nyunyi-nyunyizhatok!!!!!!!!!!!!! Jaj, és Párducról meg ne feledkezzek!! XD Menyország!! Mondom, macskák nélkül nem teljes az élet!!!!!!!!
Ahhoz képest, hogy hajnali fél 5-kor feküdtem le, már 10-kor felpattant a szemem, és nem tudtam visszaaludni. Benyomtam egy kávét, nehogy a könyvtárba csicsizzek el majd délután, mint az a csávó, akit már kétszer láttam a könyvtárban aludni, hehehe. Kíváncsi leszek, hogy most ott lesz-e...
Most párhuzamosan nézem a Duna Tv-n a Csíksomlyói Pünkösdi Búcsút. Annak ellenére, hogy nem vagyok hívő, sem katolikus, mint a székelyek, mindig megnézem, vagy legalábbis belenézek minden évben az élő adásba. Igaz, még soha nem voltam a zarándoklaton, csak 1000 Székely Leány Találkozón, de biztos felemekő érzés lehet, hogy egy csomó, de tényleg csomó magyar felzarándokol a csíksomylói hegyre, és együtt vannak egy egész napon át. Magyarország minden tájáról jönnek, sőt, még külföldről is minden évben. Szívszorító ennyi magyart egy helyen látni, mikőzben igazából távol élnek egymástól. Ilyenkor mindekninek rossz a szétszakadásra gondolni, és arra, hogy a székelyeknek egy másik országban, másik állampolgársággal kell élniük. Hallottam én nem egy székely embert erről beszélni, és sokkal jobban fáj ez nekik, mint ahogy azt kimutatják...Persze, nem csak erről van itt szó, a világ minden mocskáról, az erkölcsről, és persze a vallásról is. Nagyon kedves nekem Erdély, és ismerem szinte minden zugát Csíksomlyónak, és nagyon jó érzés a TV-ben látni, ha már nem lehetek ott a rokonaimmal. Mindnekinek ajánlom Erdélyt, gyönyörű hely, és igazán otthon érzed itt magad. Erről már írtam az előzőekben, úgyhogy most nem fogok megint oldalakat írni, mert többet is tudnék egy ültő helyemben.
Mostmár leakadok innen, megyek egy kicsit élvezkedni a netre XD
Hát, ma volt az angol nyelvvizsgám szóbeli része. Nem volt olyan vészes és nehéz, de nem tom, mi volt velem, de így vissza nézve csak makogtam, szóval úgy érzem, hogy nem sikerült, és mehetek augusztusban újra. Örülök neki, hogy túl vagyok már rajta, és már tudom, hogy hogy kell az egészet elképzelni. Most egy ideig megpróbálok nem stresszelni, de megint vissza fog jönni, amikor majd készülni fogok az augusztusi nyelvvizsgára. Azt hittem, sokkal jobban meg leszek majd könnyebbülve, de valamiért még mindig feszült vagyok, és nem tudok másra gondolni...Hál' Istennek, ma este buli lesz a Dublinban, de úgy érzem, hogy nem tudom majd teljesen jól érezni magam, és nem tudok majd teljesen a barátaimra koncentrálni. Iszónyú rossz érzés, muszáj valamivel lefoglalnom magam, szóval elterelem a témát.
de képtelen vagyok rá ilyen lelki állapotban. Azt hiszem, megyek netezni, az majd jót tesz.
Hihetetlen, hogy ennyi elrejtett tehetség van a világon, vagyis ebben az esetben csak Nagy-Britanniában! Kis emberkék olyan hanggal vannak megáldva, amiről az ember még csak álmodni sem mer! Komolyan, ezek mellett Britney és Cyrus kisasszony csak átalgos hangú, felkapott celebek!! Én nem lennék a zsűri helyében, nem tudnék 10 nap múlva se dűlőre jutni, lehetlen választani, a színpadi rátermettség is ott van mindegyiknél...
Hát, azt hiszem, észrevettétek, hogy vagy 1 hétig nem írtam semmit, nem tudtátok, mi van velem (szegények XD), de most választ kaptok kérdéseitekre! Egész egsyzerűen nem volt képernyő, legalábbis nem lehetett semmit se látni, csak jókora nagy csíkokat mindenütt!! Aztán persze jött Norbi XD, és szépen mindent megvizsgált, vett videokártyát, meg minden, pont ma jött kicserélni, szóval már jó ideje itt vagyok a monitor előtt, mert hát, végül is, 1 hétig nem néztem körül sehol!! Szóval, most bepótóltam...
Röviden, mi történt az elmúlt egy hétben:
Két kemény napon (csütkön és pénteken) itthon maradtam, mert olyan rosszul éreztem magam (fájt a torkom, kreháltam, hőemelkedés, és nem aludtam egész éjszaka, csak szakaszosan, mert minden másodpercben (!!!) fújtam az orrom), szóval elvánszorogtam a dokihoz, aki kiírt a suliból. :P
Hétvégén napoztam, de őszintén szólva, nem nagyon látok változást, ami a bőrszínemet illeti...a többire nem emlékszem, túl régen volt....
A mostani hétből csak annyira emlékszem , hogy szerdán itthon voltam, de bementem bioszra, hogy jelen legyek a tehénszív boncoláson! Tiszta jó volt, ahogy tanárnő felvágta azt az egy kilós szívet, már csak a dobogást hiányoltam. Jó lenne egyszer egy élő szívet megnézni, hogy lássam, hogy pumpálja a vért. A szagát meg nem éreztem, mert teli volt váladékkal az orrom :P
Aztán volt egy kis röplabda edzés, ami azért volt jó, mert 1 órán keresztül csak háló nélkül bénáztunk, mert tanárúr nem volt még jelen...és ugye a szertárkulcs nem a diákoknál van...de azért jó volt, mindenki úgy leizzadt az első 5 percben, mintha a marathont futották volna le. Tiszta szauna feeling volt, a naptól meg nem láttuk a vészesen felénk süvítő labdát, én ilyen helyzetekben rendszerint félreugrottam... :P egész jó a problémamegoldó képességem
Ma pedig sportnap volt, amin mi csajok röpiztünk is, többek között. Nem fogok most órákat papolni róla, elég annyi, hogy ahhoz képest, hogy milyen kicsi a suli, szinte mindenhol ott voltunk, és jó erdeméyneket is értünk el. A szumóban vagy miben Ajgül a lányoknál első lett, Gabi a fiúknál 3., mi csajok röpiben 3.-ok, a pontok összegyűjtésében pedig a suli első lett. Kupát is kaptunk. A nemtom miben pedig 2.-ok, de most nem jut eszembe, miben...A röpi meg az összes labdás sport a tűző napon volt!!!! Azt hittem, meghülyülök!! Mindenki izzadt, száradt kifele, ott kornyadozztunk a pusztán ilyen időben!! Még jó, hogy nem égett ki a retinám! Persze, nem lehetett volna a vízműben, ahogy erdetileg meg volt szervezve, nem, nekik az utsó pillanatban kellett megváltoztani mindent, de úgy, hogy nekünk nem szólt senki! Miért is? Hiszen csak szlovákosok vagyunk! Most velünk több vagy kevesebb csapat...ezért az utsó pillanatban estünk be, ott öltöztünk át a pusztán, és a drága Attila volt olyan kedves, és megszólalt: Gratulálok, hogy végre ide értetek!------------Amúgy is rühellem azt a bunkó embert, de ez már sokkkk!! Mindig beszól nekünk, lenéz minket, és direkt hülye helyzetekbe hoz! (most a csabaiak edzőjéről beszélek) A netre is mit írtak ki a Garaballról? Harmadik helyezett: Evangélikus! És minket meg negyediknek írtak! Bocsika, de mi lettünk haramadikok, még ő is adta át a lapot, és máshol meg sehova nem írták le negyedikig a helyezetteket! szóval, direkt volt az egész!! Hogyisne!
Most már nagyon felhúztam magam, el is megyek tanulni..................
A hétfői napom se kezdőthetett volna jobban: arra keltem, hogy iszonyúan kapar a torkom, és nem tok nyelni!! Hát, mondom, tuti, hogy nem lesz estére hangom se!! Persze, így is lett, hogyne, mire délután hazaértem, már meg se tudtam mukkanni. Jött a korsónyi mézes tea, meg a forró mézes tej... De előtte még a suliban végigkrákogtam az órákat, köhögtem meg minden, és egyik tanárra se tudtam nagyon odafigyelni. Nagyon élveztem, higgyjétek el! :P És most hogy vagyok? Komolyan, lehet, hogy rosszabb, mint tegnap. NA, jó, van hangom (valamennyire), de a torkom még fáj, és köhögök, mint állat (mint egy kutya, szinte ugatok). És az egészben az a vicces, hogy tulképpen nem is tom, hogy mitől!! (később még talán jövök,mert sajnos ki kell kapcsolni a gépet tanár nő szerint :P)
Először egy német adón találkoztam Susan Boyle nevével, amikor is a híradóban bemutatták az idei Britain' Got Talent show-t, és benne ezt az első ránézésre rút, de annál inkább értékesebb nőt. Amikor megnéztem Youtube-on is, mit adott elő Britanniában, ledöbbentem. Kiállt a színpadra, több száz ember elé, akik egytől egyig úgy tekintettek rá (világosan látszik a videón), mint egy rút kiskacsára, aki teszi a fejét a színpadon, és azt hiszi, hogy helye van a tehetségek között. Még a három zsűritag is érdeklődéssel vegyes szánalommal meredtek rá, csupán azért, mert csúnyácska, és ennek ellenére hatalmas az önbizalma. De mire fel? Kérdezték magukban a nézők. És aztán elkezdett énekelni, és mindenkinek tátva maradt a szája. Hangja mint a friss patak csobogása és mint a méz, olyan tiszta és édes, hogy legszívesebben csak az ő hangját hallgatná az ember. A közönség, a zsűri ledöbbenve hallagatta a produkciót, de aztán a közönség, és a szőke zsűri hölgy felállt és úgy tapsolta meg Susant, pedig még nem is végzett. Egyszerűen mindenki oda volt a nőért, és egy perc alatt a rút kiskacsából igazi hercegnő lett. Fantasztikus előadás volt, és ezentúl szerintem azok az emberek, akik külső után ítélnek, már nem fognak szánalmasan végignézni egy külsőre nem anniyra menyerő emberen. Mindenki jó valamiben, mindenki értékes, még ha nincsenek is olyan testi adottságai, mint egy szupermodellnek. Rá kellene végre jönnünk arra, hogy a szépségek uralnak mindent, és ez így nincs rendjén. Az ilyen embereknek, mint Susan, pedig köszönöm, hogy ki mert állni a világ elé, és meg merte mutatni magát, és hogy mit tud.
Ok, én is 17 vagyok, de most én a még fiatalabb korosztályra gondolok. Gondolom, hogy mindenki tapasztalta már, hogy manapság már 13-14 évesen járnak bulizni az emberkék, már ilyenkor elvesztik a szüzességüket, és hát, sokuk már talán kipróbálta a drogot is. Korán kezdik, mondom én. Nem is akarok az ő életükbe beleszólni, csináljanak, amit akarnak, csak épp ne veszélyeztesség mások testi épségét. De egy valami nagyon idegesít, és ezt muszáj kiírnom magamból. Járjon haverokkal el ide-oda bulizni egy ilyen fiatal egyed, de egy valamiről ne feledkezzen meg: a családjáról. Mert olyan is van (oké, sokuk szerint sajnos). Lett egy baráti köröd, lehet, hogy ez az első vagy épp lecserélted a régit. Lógsz velük ide-oda, bulizol, msn-en dumálsz velük naphosszat, telefonon csevegsz velük, közben szépen lassan elfeledkezel mindenkiről, aki körülötted van. Nem mész el családi összejövetelekre, ha nálad vannak vendégek, inkább elhúzol otthonról haverokkal lógni, vagy ha nem lehet, bezárkózol a szobába és msn-ezel velük. Nem csinálod meg a ház körül rád bízott teendőket, elfelejted a rokonaid szülinapjait vagy névnapjait, és azzal idegesíted a rokonaidat vagy a régi, megmaradt barátaidat, hogy állandóan az új csapatodról csevegsz nekik. Végülis, ezek a dolgok nem olyan gázok, egyszer úgyis észheztérsz, nem? Egyszer úgyis észreveszed, hogy mennyire elidegenedtél a számodra legfontosabbaktól, csak épp lehet, hogy már késő lesz. Addigra lehet, hogy már mindenki elfordul tőled, és nem biztos, hogy a mostani barátaid tényleg a barátaid rossz időkben is. Akkor ki marad neked?
Ezzel csak azt akartam érézkeltetni meg közölni, hogy a család és az igaz barátok a legfontosabbak mindenki számára. Ismerkedj új emberekkel, de ne feledkezz meg a régiekről sem. Sose tudhatod, mit hoz a sors, sose tudhatod, hogy kire számíthatsz igazán. Tudom, ez a nyálas szöveg már mindenki fülén jön ki, de miért ne ismételjem meg százszor, ha ez az igazság? Én csak azt írom ki magamból, amit én érzek, gondolok és látok. És a fent leírtak sajnos így vannak (és nem csak kimondottan a 13 évesekre vonatkozik), és igenis idegesítenek. Látom, hogy minden ember felszínes a másikkal, az újonnan szerzett baráti köre meg közel sem olyan szép és tiszta, mint amilyennek látszik. Áskálódások, bunkóság, kibeszélés, kétszínűség...Mindennapos dolgok. És sajnos velem is így van, csak épp nem tehetek semmit ellene.
De te, aki magadra ismertél a fent leírtakból (tehát téged is elvarázsoltak az új haverok, és hanyagolsz minden mást, nem érdekel semmi, csak ők), és nem akarsz ilyen lenni, azt ajánlom, tegyél magad ellen. A te érdekdben. Mint ahogy már írtam, az igaz barátok és a szertő család a legfonotsabbak, és nem érdemes őket csak úgy eldobni egy újért.
Először is annyit mondok, hogy hál' Istennek, még nem az én Ballagásom volt ma. Előre tudom, hogy jövőre végig fogom bőgni majd a nagy eseményt, szóval nem is fogom magam nagyon kisminkelni, mert a végére úgy néznék ki, mint akit elkapott a nyári zuháré. A mai nap eléggé elviselhetetlen volt, mivel nekünk kellett díszíteni, mint minden évben, de mondjuk, már eléggé rutinosak vagyunk benne, és szerencsére, jövőre már nem a mi gondunk lesz virágokkal teleszórni a sulit. Hanem az egész ceremónia alatt állnunk kellett (ezt sajnos soha nem fogom megszokni), persze, magassarkúban, és a végére (ami nem tom, hány óra múlva következett be), úgy elzsibbadt a talpam és fájt a derekam, hogy azt hittem, ott esek össze. Ildikó néninek hála, nem kellett még napszúrást is kapnunk, mert még idejében szólt, hogy menjünk nyugodtan hátrább, egyenesen az árnyékba. Ahogy vége volt a Ballagásnak, a végelláthatatlan beszédeknek, egyből megrohamoztuk csajok (már ahányan ráfértünk) a hangfalat, és leroskadtunk rá. Fellélegeztem, de a talpam még vagy öt percig sajgott. Életem egyik legrosszabb és legelviselhetetlenebb élménye volt. És ráadásul, elől álltam, szóval még nem is grimaszolhattam. :P
Összeismerkedtem egy mormon csajjal, akivel azt hittem, jó haverok leszünk, majd együtt lógunk, és tanítjuk egymást kölcsönösen a másik fél nyelvére. Persze, szép is lett volna. Nem tudom, hogy kinek volt már szerencséje összeakadni mormonnal, de most elég sokan vannak itt, Csabán. Engem is megállított egy nagyon kedves, aranyos, mosolygós, szép, szőke lány. Nagyon megnyerő volt. Vagy fél órán keresztül beszélgettünk, és utána egy randit is megbeszéltünk. Innen kezdtődtek a bonyodalmak. A felekezetük házánál akart velem talizni. És nem egyedül, ugyebár. Végig többesszámban beszélt. Ekkor már kezdtem gyanakodni, hogy olyan, mint a többi magafajta: erőszakos, nyomulós. Arra gonodltam, hogy nem találkozhatok vele egyedül, mert akkor egyszerre 10 mormon ugrik rám, és addig tömi a fejemet a vallásukról, amíg át nem térek. Sac nagylelkűen felajánlotta, hogy velem jön, szóval remélem nem lesz semmi gond, ugyanis eddig még nem taliztunk, mert vagy én vagy a mormon nem ért rá. De egyszer muszáj lesz talizni, hoyg leállíthassam, mert addig nem szakad le rólam. Mostmár azt kívánom, bárcsak ne állított volna le akkor este! Egyáltalán nem tetszik, hogy gey csomó moromon jár kell Csaba utcáin. Már egyáltalán nem szimpik. Miért kell a vallásukat ilyen erőszakosan hirdetniük (mert hogy erőszakosak, azt már jó ideje tudom ismerősöktől és könyvekből)? Totál nem értek azzal egyet, hogy valakit addig zaklatnak, amíg át nem tér.. Mindenki saját maga döntse le, miben akar hinni, és ha már választott, ne akarják már mindenáron mások bebizonyítani neki, hogy nekik van igazuk. És engem is hagyjanak békén. Remélem, ezt majd szemtől szemben is tudom majd velük közölni.
Asszem, mára ennyi, mennem kell. Ciao
A minap megemlítette pár egyed, hogy barna a kezem, a hasam meg az arcom. Mindez azt bizonyítja, hogy mégiscsak van látható eredménye a hétvégi napozási maratonomnak!! Nesze neked szoli, plöttyett bőr meg mesterséges barnítás! Én money nélkül nyomom, és még D vitamin is keletkezik bennem (ami nagyon fontos az immunrendszerünknek, ugyebár, és csak a Nap hatására alakulnak ki bennünk).
Nem is szeretnék sokat vakerolni a mai napomról, mert én mondom, nem is volt kellemes, és mennem kellene egy kicsit angolozni is, meg regényt írni...Az egész tré Kedd kezdődött azzal, hogy Robi mondta, nincs meg a CD, amin a ballagási zenéknek kellene lenniük. Márpedig ma volt a határidő. Erre, művtöriről lógás, irány a számtech, hogy kérjünk egy kis ihletet Fárbián tanárnőtől meg persze, hogy elkérjük a gépét zenét írni. Nem megy. Csak azért sem ment, még tanárnő végtelen nyugalma és optimizmusa sem segített e nemes feladatban. Oké, akkor irány a tanári. Leültünk az egyik géphez, és erre mi van kirakva háttérképnek? Írország. Persze, hogy egyből felismertem, kétszer is voltunk ott, egyszer zuhogó esőben, egyszer meg napsütésben. Megrohantak az emlékek, naná. És mondanom se kell, hogy mégrosszab legyen a napunk, azon a gépen sem sikerült semmit se végrehajtani. Erre irány fel Kitti laptopján megpróbálni,-nem megy. Nem baj, nem adjuk fel, majd délután megyünk Gyöngyihez, és ott is megpróbáljuk. De miért is ment volna? Ezért szépen hazatekertem, gyors felraktam a zenéket gépemről pendrive-ra (hogy ne arról a nyamvadt, félresikerült CD-ről keljen leimdákozni a drága zenéket), és már telkertem is vissza Gyöngyiékhez. Namármost, Gy megpróbálta ráírni Cd-re a számokat, de azt írta ki, hogy nem sikerült. De azért Gy berakta lejátszóba, hátha mégis megy. Haleluja, ment is, csak épp a harmadik számtól egyiket se játszotta le a drága, miért is játszotta volna le? Nem is lenne akkor Murphy törvénye!! Na, ekkor felhívtam öcsémet, hogy legyen szíves hozni egy CD-t, mert én már nem szaladgálok. Meghozta, de erre se ment. Nem baj, végül is negyed 6-ig ezen baszakodtam egész nap!! Ok, nem csak én, de megviselt! Szerintem megyek is, mert már eléggé felhúztam magam!!! Úgyse tudnék másról írni!! szóval ciao...
Mint azt már említettem előző bejegyzésemben, ezt a hétvégét nagyszüleimnél töltöttem. Ez a két nap nekem olyan volt, mint egy mini vakáció. És tudjátok, mi a legfurább? Az, hogy miközben az udvaron fetrengtem egy pléden napozva, tanultam is hétfőre, és közben nem azt éreztem, hogy hú, de lefáradt az agyam, hagyjatok már Móricz Zsigával, hanem azt, hogy kipihentem a hét fáradalmait, és sikeresen ötvöztem a kellemest a hasznossal. Aztán mikor úgy gondoltam, hogy ennyi elég, mást is akarok csinálni, kiültem a Napra, elővettem a regényem, és egyvégtébe 12 A/4-es oldalt írtam. A kezem a végére görcsbe rándult, nem tudtam mozgatni, de már nincs is semmi baja, szóval bármikor nekiülhetek újabb 12 oldalt írni XD. De azt hiszem, kezdem a pénteknél.
Mint minden pénteken, most is a könyvtárba mentem suli után, mert nem szoktam hazamenni gyógytorna előtt, mert mire hazamegyek, már mehetek is tesizni. Szóval, ott ültem a könyvtárban, egy kényelmes fotelben egy angol nyelvű Walt Disney-s könyvet nézegetve (teli volt grafikával, ezért is vettem le a polcról, meg amúgy is, újabban odavagyok a Disney-ért, mert olyan jó meséket csinál), és egyszer csak meglátom, hogy velem szembe megint az a helyes srác feküdt az egyik asztalon, mint múltkor. Akkor is nagyon csodálkoztam, hogy minek alszik a könyvtárban, vagy vajon vár valakire? És mondanom se kell, ez alkalommal még kívácsib lettem. El is határoztam ültő helyemben, hogy ha legközelebb is ottalálom pénteken a könyvtárban, asztalra borulva, megkérdezem tőle, hogy végül is mit csinál ott? Lehet, hogy nincs jogom hozzá, és el is küld a bús tralalába, de muszáj megtudnom, hogy mi a baja. Sose lehet tudni.
Később gyógytornán nagyon megmozgattuk magunkat, tehát most is izomlázam van, de laglább van izmom, és tudom, hogy hatékony. Ahogy gyogyóról hazaértem, egyből mentünk a Deichmanba, hogy elköltsük a pénzünket, amit rokonoktól kaptunk, Hát, sikerült is , vettem egy nagyon édes topánt, amibe egyből beleszerettem. Muszáj volt megvennem, nincs is más szandám még a nyárra. Örömmel nyugtáztam, hogy nincs több olyan tornadorkóból, amilyen nekem van, mert már csak az hiányzott volna, hogy minden másdik lányon olyat lássak! Így is majdnem kivertem egyszer egy csaj kezéből egy olyan darabot, mert hát ott a szemem láttára próbált egy olyat!! Azt sajnos nem tudtam meg, hogy megvette-e, de szerencsére, még senkin nem láttam olyat a városban. Még. Azért készültem így ki, mert tundiillik, én nem szeretem az én cuccaimat másokon látni. Jó, tudom, nem én csináltam, de egyszerűen nem kóser, hogy van egy olyan cuccom, amit márpedig szeretek, és másnak is van egy olyanja! Így hogy legyek egyedi? Ezért is örültem meg, amikor Erdélyben vettünk két, különleges szabású nacit, egy cső félét meg egy hip-hopposat, és örömömet csak tetézte, mikor megtudtuk, hogy még senki nem vett olyat nálk, és még csak most lesz divat. Csabán meg ilyen nincs is. Ha meg van, nem merik hordani. Szóval, ha mások is vesznek ilyet, nekem már hamarabb volt, és engem fognak utánozni XDXDXD. Na, jó, lehet, hogy egy kicsit egosnak tűnök, de én egyszerűen csak egyedi akarok lenni, az ízlés határán belül.
Mikor hazamentünk, jött a nagy töprengés. Hol legyek hétvégén? Mamámék vagy uncsitesóméknál Orosházán? Nekem tanulnom kellett, ezért nem nagyon akartam uncsitesómék menni, mert ott van a macska, tudjátok, eltereli a figyelmemet, meg hogy ha látom, hogy ők játszanak, akkor már nekem sincs nagyon kedvem tanulni, de ez asszem, érthető. Tehát, maradtam mamámék, és nem bántam meg. Este együtt Tv-ztünk, dumálgattunk, aztán naphosszat napoztam, közben tanultam, átmentem a szomszéd Krisztikéhez, aki nagyon cuki! Na, jó, ez egy külön story: Esetem Pötyivel, Krisztike kölyök dobbermanjával. Már ahogy bementem, az új jövevény, aki még nem ismert engem, rámugrott, elkezdte nyalogatni a kezemet, meg is harapott, de csak ugye játékból. Mindez jó is lett volna, bemutatkozik, meg minden, aztán leszáll rólam, és tudunk vele normálisan
Most, hazafelé menet találkoztam valakivel, de most nem mondom el kivel, amíg nem biztos a dolog. Öcsém, annyira feldobódtam, hogy alig bírtam magammal, vigyorogtam, hogy majd szétszakadt a szám!! Szuper nap!!
Amúgy az volt ma, hogy elmentem öcsémmel először az Ollie-ba, láttunk sok jó dolgot, persze borsos áron (Áron hehehe), szal majd száz év múlva megyek be oda újra :P Aztán mentünk az Alexandrába megnézni, hogy megjelent-e már a Neveletlen hercegnő 10 (az utsó). Lényegtelen, hogy már februárban rohangáltam minden héten megérdeklődni. De hát, az utsóról van szó!! És olvastam pár angol commentet róla, és mindneki ajnározza, szal nem lehet rossz! Meg Cabot nem tud rosszat írni. Na, jó, az Avalon Gimi (Misztikus szerelem) vagy mi elég ratyi lett, de a Jinx meg az Igazi amerikai lányok nagyon jók, és a Neveletlenekről ne is beszéljünk. Szóval, jól szétnéztünk, egy Bestet is beszerztem, mert ugyebár nem voltam itt egy hetet, és azóta változtak valamicskét a dolgot, nemdebár? Tehát most tudok minden friss pletykáról. Délután taliztam Gyoengyvel a könyvtárnál, ültünk bent egy kicsit, és hát elég sokat dumáltunk, de inkább Gyöngyi....XD Persze, nem haragszok e miatt, tudni akartam mindenről, amit kihagytam, tehát tűrtem XD Aztán befutott Rami is, vagyis inkább betopogott a sárga, vadiúj magassarkújában. Puszi puszi, el is libegett netezni, mi meg olvastuk tovább a lapokat. Találtam egy Wass Albert könyvet, ami eddig nagyon megrázó. Beleélem magam a régi, székely állapotokba, főleg most, hogy most jöttem haza onnan, ami nagyon drága nekem. 6 után elindultunk a gyengélkedő Smaceehoz, akinél megint végig be nem állt a szánk. Annyi mondanivalónk volt, hogy csak na, de még úgy maradtam volna, de már sötétedett és én még menni akartam mamámékhoz köszönni nekik. Amikor Smacee anyukája nem volt bent a szobában, befeküdtünk mellé mind a hárman csinálni fotkákat, és hát elég dilisek lettek, mondjuk, mást nem is lehet várni tőlünk...XD Mindenféléről csacsogtunk, buliról, pasikról, Erdélyről meg az aktuális dolgokról. Jól el is telt az idő, menni kellett haza. Na, a színház előtt találkoztam azzal a valakivel, akit még nem akarok megemlíteni, mert félek, hogy mégsem jön össze, de ezt már írtam, úgyhogy légyszi, ne faggassatok. Köszike. XD
És most itt ülök, és hát tök jó!! Már nem is olyan ratyi itthon, persze, még mindig inkább lennék Erdélyben, de meg kell szoknom az ittlétet XD És most megyek is.
Nagyon jól esik, hogy ennyien aggódtok szegény kisujjamért, ezzel szerintem ő is így van. Megnyugtatlak titeket, hogy még NEM rohadt le XD, és már nagyon jól érzi magát, nem fájdolgál, és már a szörnyű emlék is halványul.
Remélem, mindenkinek jól telt a tavaszi szünete, úgy, ahogy az enyém is, mivel nem voltam itthon! XD Egy másik országban tanyáztam, pihentem, élveztem a stersszmentes napokat... Mintha megállt volna az dő. Amikor csak Erdélyben lehetek, számomra mindig megáll az idő. Nincs stresszes tanulás, elvárások, az órát se nézem, soha nem tudom, mennyi az idő, mikor fekszek le vagy kelek fel. Édes mindegy. A panoráma, a környezet gyönyörű, annyira, hogy azt le sem lehet írni, a fényképek sem adják vissza. Csak leülök unokatesómék keretjében, és máris előttem van teljes nagyságában a Somlyó-hegy. Akik voltak már ott, mindig visszavágynak, hiszen annyira otthonérzik magukat, és annyira megnyugtató és gyönyörű minden! De van még ennél is jobb, felemelőbb érzés! Az, amikor gondolsz egyet, és felsétálsz a a hegyre, az erdő szélére (hisz bármikor megteheted, mert olyan közel van). Leülsz a fűbe, és lenézel a tájra... Az egész völgyet belátod, látod a Hargita kimagasló hegycsúcsait, a falukat, amik alig 3 kilométerre vannak egymástól, látod a dolgozó embereket, a teheneket, elér hozzád minden hang, sőt, még a Békás-szorost is látni véled...Magadba szívod a friss, hegyi levegőt, élevezed, hogy a lágy szellő összeborzolja a hajadat, de nem érdekel, mert itt senkit sem érdekel... Arra gondolsz mindvégig, hogy hogy lehet valami másoknak anniyra hétköznapi ennyire gyönyörű? Mert az, hétköznapi, jól ismert hegyek egy ottlakó számára, de mégis magávalragadó. Ez Erdély. Nincs erre más szó.
Amikor eljöttünk, és utoljára lenéztem a hegyre az hegyi útról, bekönnyeztem, mint ahogy most is. Annyira szeretem!! Az a hangulat, a szeretteim otthona, a magyarok, akik annyira szeretnének magyarok lenni egy idegen országban...Mindenkinek, aki elolvasta ezeket a sorokat, és még nem járt ezen a varázslatos helyen, csak azt tudom ajánlani, hogy menjen el, látogason el egyszer Székelyföldre, mert fantasztikus! Ennél többet nem tudok írni... :'(
A mai nap a kínról szólt. Tulajdonképpen rájöttem, hogy azért jól viselem, de nem hosszú távon. Az egész azzal kezdődött, hogy nézegettem a kisujjamat, és észrevettem valami szöszt a körmöm alatt. Lassan tudatosult bennem, hogy az egy szálka, ami valószínűleg abból az ajtóból került belém, amibe beleakadtam. Namármost, eléggé bent volt, szal nem mertem hozzányúlni, mert már amúgyis nagyon fájt az ujjam. Később apának is megmutattam, és mondta, hogy rögtön ki kell szedni, mert be fog gennyesedni. Erre én:!!!!! Na neee, ott fog turkálni egy csipesszel a körmöm alatt?? A gondolattól is kirázott a hideg. Én rosszul vagyok minden ilyentől!! Persze, nem úszhattam meg, szóval apa megfogta a kezem, és elkezdte piszkálni!! Én leszorítottam az ujjamat, és így nem is nagyon fájt. Még. Aztán jól levágta a körmöm, és megint elkezdte piszkálni, és elkezdett ömelni belőle a vér!!! Tiszta vér lett az ujjam!! Öcsém szerint nagyon undorító volt. Aztán végre apa kirántotta az idegen testet, és mindenki csodálkozására egy bazi nagy fadarab volt!! Egy gerenda!! Egyáltalán nem lehetett szálkának nevezni! Nem szokásom ordítozni, most se kezdtem el, de olyanokat hajtogattam, már amire emlékszem, hogy Úristen! meg Aúúúú!!! Annyira nagyon fájt, hogy azt el nem lehet képzelni! AZ egész ujjam lüktetett, égett és még ecetbe is bel kellett mártogatnom, hogy le legyen fertőtlenítve. Vagy negyed óráig bírtam, de nem tudtam TV-vel se elvonni a figyelmemet égő ujjamról, ezért bevettem egy fél fájdalomcsilapítót. Azóta jól megvagyok, be van kötzve az ujjam, szal minden rendben. Tulajdonkléppen már egész jól vagyok. Úgyhogy megyek is fürdeni, mert aztán még pakolni kell, csak meg akartam oszatni veletek ezt a rémes napomat... Remélem, feldobtalak titeket! XD
Ez a nap rosszul indult, mert késtem, és nem tudtam biciklit mosni (ez is a mi programunkban volt), aztán meg mentem a szertárba fociért, mert én is ott voltam felügyelni a dekaversenyt, szal nyitom ki az ajtót, erre a jobb kezemen a kisujjam körme beakadt valahova, aztán jól elrántottam úgy, hogy még most is úgy sajog, mintha most történt volna! Nagyon fáj, de már kezdek hozzászokni, ugyanis egy héttel ezelőtt meg a bal hüvelykujjamra érkezett a röplabda, de úgy, hogy teljesen hátracsavarodott, és még most is fáj, de nagyon! Szóval, elég ratyi a helyzet, egyik kezemmel se tudok normálisan fogni, de legalább röpizni valamennyire tudok, ha nagyon figyelek, mert ezeket az ujjaimat nem nagyon használom...Tehát, vagy 2 órát kellett várni az előrés focistákra- akik megjegyzem, elég helyesek voltak-, de nem baj, mert nagyon jó kis műsort levágtak. Persze, két emberen kívül senki nem mert dekázni előttük, szal nem sokáig maradtak, de ez se baj...Kaptak pezsgőt XD A jelöltünkkel, Robival összeházasodtam, mert volt nálunk ilyen is, fél órán keresztül összekötözött kézzel kellett mászkálnunk ide-oda, de nem volt annyira gááz...XD Amúgy nagyon sokminden volt nálunk, szépségkuckó, tea- meg zabaház, hastánc bemutató és tanítás, esketés, dekaverseny, fotósarok, Siri behozta Cukit, azt a drágaságot, olyan édes az a kutya! Kis szőrgolyó, aki szeret focizni, úgyhogy eléggé illett a kampányunkhoz, ugyanis a foci jegyében telt. Ez így értelmes??
Na de találjátok ki, hogy ki nyert? Melyik osztály volt olyan szerencsés, hogy megnyerte a kartonkulcsot, és a többség tetszését? Hát mi!!!! Kint volt az eredményhirdetés az udvaron, ott ordítottuk az indulót, és tök jó volt! Persze, a kilencedik is ügyes volt, bár nem nagyon sokat láttam a programajaikból, mert az enyéimmel voltam...
De az egészben mégis volt valami rossz. Amikor összerámoltunk, akkor egyszer csak Ajgül meglátott összegyűrt, kettétépett anyagokat. Na vajon mi volt egykor? Hát a mi plakátunk, amit nagy gonddal festettünk és az emlékünk erről a napról. Valaki nagyon csúnyán elbánt vele, vizes volt, el vol maszatolódva, ketté volt szakítva. Nagyon dühösek lettünk. Ki volt az az alpári alak, aki mások cuccát rongálja, annak ellenére, hogy egész délelőtt nekik csináltuk a programokat, kedveskedtünk nekik sok cukorral, sütivel, üdcsivel? Ki hálálta meg ezeket ilyen gusztustalan módon? Megmondom: Roland és Richárd. Megkerestük őket, kiosztottuk a fejüket, de beszélhet is nekik az ember. Mi volt a válasz arra a kérdésre, hogy miért tették? Mert nyertetek. Köszike-puszika, azért nem kell ennyire szeretni minket. Én eddig azt gondoltam, hogy nem lehetnek annyira hülyék, mint amennyire látszanak, Csillus is mindig mondja, hogy Ricsike milyen édes (persze tudja, hogy rossz), de ezt nem gondoltam volna róluk... Letépni egy plakátot, és beledobni a WC-be, aztán meg kettétépni...Hiába, léteznek még ilyen szánalmas emberek. Egy festett anyagot könnyű bántani, de a szemünkbeugatni már nem mernek. Erről ennyit.
Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam ezen a napon (kivéve az említett incidenst), mint eddig mindig, örülök, hogy megint mi nyertünk, ezek szerint szeret minket a suli nagyja XD (kivétel Ricsi+Roli). Bár most se tudok írni normálisan, mert még mindig eszméletlenmód fáj a kisujjam, de asszem, megérte. XD Így kezdeni a tavaszi szünetet tök jó dolog XD
Minden nagyon jól indult. Volt egy kis iskolagyűlés, amikor is igazgatónő felolvasta és megválaszolta az Igazlátó lapokat, amiket már egy héttel ezelőtt kiosztottak nekünk. Jó sokat nevettünk, megint annyi hülyeséget írtak egyesek... Valaki annyi mindent összeírt, hogy egyszerűbb lenne ledózerolni a sulit!! Komolyan, a WC-k ügyein már évek óta csámcsogunk. Miért nem lehet azt felfogni, hogy ha lesz valami (magyarán lesz pénz), akkor úgyis tesznek valamit. Majd. Ennyi. Addig meg ez van-SPRITE. Meg volt olyan is, hogy valaki meg említette, hogy nincs a fiúöltöző ajtaján kilincs, rögtön utána meg: ajtó sincsen!!! Na, ezen hahotázott az egész suli!!!! XDXDXD Azért értitek, ugye? XD
Minden rossz csak akkor kezdődött, amikor elérkezett a 2 óra- a röpi ideje. Namármost, eddig MINDIG úgy volt (amióta a suliban vok), hogy az általános az általános ellen játszott, gimis a gimis ellen. Erre most (nem tom, mi okból...) kitalálták, hogy szépen turmixoljunk mindenkit egybe. Ezt azt jelenti, hogy egészen kis 5.-esek is játszottak. Tényleg, nem velük van bajom, nagyon szép és jó dolog, hogy játszanak, meg minden, csak az a bajom, hogy így nem volt játék, és egyálatalán nem volt élvezetes. Komolyan. Szal az egész egy nagy rakás ratyi volt. Sajnos. Ha jövőre is így lesz, nem játszok. de tényleg nem a kicsikkel van bajom, hanem a rendszerrel. Igenis Bogi nagyon ügyes volt, Petra is belejött, Márknak is voltak jó ütései.
Úristen, mennem kell...
Én szinte minden sportot bírok. A röpit, korit, focit, deszkát, kosarat, úszást meg ami kell. Ezért aztán járok is ám focizgatni is ilyen szép időben. Ezt úgy kell elképzelni, hogy rokonaink szólnak, hogy buli lesz a tanyájukon, bogrács meg halászlé meg zabbantás meg amit akarsz. Mindenki szépen összejön, vagyunk vagy 50-venen, aztán jöhet a foci!!!! Szinte mindenki játszik, legalábbis, aki akar. Vasárnap is rúgtam 2 gólt!! :D Meg van ott kiskutya meg macskák és halastó, szal igazán mindent tudsz csinálni!! Hawaii!!
Már megint csak a sporthoz lyukadtam ki, szal megint csak azt tom mondani, hogy sportoljatok!!!!!!! Hajrá, emeljétek fel a feneketeket, és irány égetni a zsírt!!!! Meg gyúrni az izmokat!!!! Yeah!!
MA csak ennyi telt tőlem, fáj a fejem, és nem tok koncentrálni...
Az utóbbi napok elég lazán teltek, tekintve, hogy csütkön 10-re, pénteken pedig 9-re kellett menni suliba. És ráadásul a nap is sütött, ami azért lényegesen elviselhetőbbé tette az egész tanulást, abból is a matek órát (tényleg nem tannő hibája :D). Jó volt sütkérezni a napon, meg készülni a diákigazgató választásra, mert egész megnyugtató volt festegetni, miközben dumálgattunk, és zenét hallgattunk...
A mai nap eseménydúsan telt. Először is apával kimentünk a kertbe az alaphoz, és megdumáltuk egy dude-dal, hogy hogy s mint lesz felépítve majd a ház. Aztán elég későn ebédeltünk, de rögtön utána mentünk ki a tanyára mamáméknak segíteni krumplit elültetni. Én rakosgattam, mama kapált, apa pedig befedte. Tatám, öcsém meg anyukám meg fát égetett. Megfigyeltem, hogy ezen a napon feltűnően sok repülő repdesett az égen, és nagyon tisztán ki lehetett venni őket. Ilyenkor mindig eszembe jut eddig életem első repülése...Olyan fantasztikus volt, hogy azt nem lehet leírni!!!!!!!!!! Azt át kell élni, min. egyszer az életben!!! Ahogy beszálsz, és elindultok, és úgy felgyorsultok, hogy csak foltokat látsz, és utána meredek szögben elkezdtek eltávolodni a földtől olyan sebesen, hogy másodperceken belül a lenti vilgágot csak irinyópirinyó pontok jelzik.....aztán egyenesbe álltok, nézel lefelé, látod a földet, a hegyeket, a városokat, de még a kocsikat is elsuhanni alattatok, aztán felhőbe mentek vagy épp alattatok van egy, és arra gondolsz, mekkora pamacs, vajon mennyire puha? A Nap vakítóan süt, és úgy véled, látod az űr és a légkör határát...Arra gondolsz, hogy hihetetlen, hogy ilyen magasan vagy, a semmiben lebegve, és tényleg semmi se tart, és ha lezuhansz, nagyon nagyot eshetsz...Kellemesem dorombol a gép, és te nagyon kényelmesen érzed magad...Egyszer csak észerveszed, hogy kezdtek ráfordulni a reptérre, élesen oldalra dőltök annyira, hogy azt se tudod, hol van a fent és a lent! Iszonyú félelmetes, úgy érzed, lezuhantok, de mégis izgalmas!!! Aztán minden egyre kivehetőbb lesz, a pilóta könyedén leteszi a gépet, mindenki tapsol, és megint olyan gyorsan száguldotok, mint a versenyautók, aztán megálltok. Vége az utazásnak.
Az egészben az az egy rossz van, hogy minél jobban távolodsz attól a naptól, annál inkább felejtesz. Még mindig kiráz a hideg, ha csak rágondolok, és irigykedve nézek fel az égre a csíkhúzókra, de tudom, hogy ez már nem ugyanaz az az érzés, ami akkor ott fent elfogott...Sajnos, a képek sem adhatják vissza ugyanazt a varázst.
Minderről még annyit, hogy mindeféleképpen ki kell mindenkinek próbálnia, ha van egy kis pluszpénzed, amit ruhára vagy más ilyenre akartál költeni, felejtsd el, és szállj gépre! Megéri.
