Először is annyit mondok, hogy hál' Istennek, még nem az én Ballagásom volt ma. Előre tudom, hogy jövőre végig fogom bőgni majd a nagy eseményt, szóval nem is fogom magam nagyon kisminkelni, mert a végére úgy néznék ki, mint akit elkapott a nyári zuháré. A mai nap eléggé elviselhetetlen volt, mivel nekünk kellett díszíteni, mint minden évben, de mondjuk, már eléggé rutinosak vagyunk benne, és szerencsére, jövőre már nem a mi gondunk lesz virágokkal teleszórni a sulit. Hanem az egész ceremónia alatt állnunk kellett (ezt sajnos soha nem fogom megszokni), persze, magassarkúban, és a végére (ami nem tom, hány óra múlva következett be), úgy elzsibbadt a talpam és fájt a derekam, hogy azt hittem, ott esek össze. Ildikó néninek hála, nem kellett még napszúrást is kapnunk, mert még idejében szólt, hogy menjünk nyugodtan hátrább, egyenesen az árnyékba. Ahogy vége volt a Ballagásnak, a végelláthatatlan beszédeknek, egyből megrohamoztuk csajok (már ahányan ráfértünk) a hangfalat, és leroskadtunk rá. Fellélegeztem, de a talpam még vagy öt percig sajgott. Életem egyik legrosszabb és legelviselhetetlenebb élménye volt. És ráadásul, elől álltam, szóval még nem is grimaszolhattam. :P
Összeismerkedtem egy mormon csajjal, akivel azt hittem, jó haverok leszünk, majd együtt lógunk, és tanítjuk egymást kölcsönösen a másik fél nyelvére. Persze, szép is lett volna. Nem tudom, hogy kinek volt már szerencséje összeakadni mormonnal, de most elég sokan vannak itt, Csabán. Engem is megállított egy nagyon kedves, aranyos, mosolygós, szép, szőke lány. Nagyon megnyerő volt. Vagy fél órán keresztül beszélgettünk, és utána egy randit is megbeszéltünk. Innen kezdtődtek a bonyodalmak. A felekezetük házánál akart velem talizni. És nem egyedül, ugyebár. Végig többesszámban beszélt. Ekkor már kezdtem gyanakodni, hogy olyan, mint a többi magafajta: erőszakos, nyomulós. Arra gonodltam, hogy nem találkozhatok vele egyedül, mert akkor egyszerre 10 mormon ugrik rám, és addig tömi a fejemet a vallásukról, amíg át nem térek. Sac nagylelkűen felajánlotta, hogy velem jön, szóval remélem nem lesz semmi gond, ugyanis eddig még nem taliztunk, mert vagy én vagy a mormon nem ért rá. De egyszer muszáj lesz talizni, hoyg leállíthassam, mert addig nem szakad le rólam. Mostmár azt kívánom, bárcsak ne állított volna le akkor este! Egyáltalán nem tetszik, hogy gey csomó moromon jár kell Csaba utcáin. Már egyáltalán nem szimpik. Miért kell a vallásukat ilyen erőszakosan hirdetniük (mert hogy erőszakosak, azt már jó ideje tudom ismerősöktől és könyvekből)? Totál nem értek azzal egyet, hogy valakit addig zaklatnak, amíg át nem tér.. Mindenki saját maga döntse le, miben akar hinni, és ha már választott, ne akarják már mindenáron mások bebizonyítani neki, hogy nekik van igazuk. És engem is hagyjanak békén. Remélem, ezt majd szemtől szemben is tudom majd velük közölni.
Asszem, mára ennyi, mennem kell. Ciao
