Mint azt már említettem előző bejegyzésemben, ezt a hétvégét nagyszüleimnél töltöttem. Ez a két nap nekem olyan volt, mint egy mini vakáció. És tudjátok, mi a legfurább? Az, hogy miközben az udvaron fetrengtem egy pléden napozva, tanultam is hétfőre, és közben nem azt éreztem, hogy hú, de lefáradt az agyam, hagyjatok már Móricz Zsigával, hanem azt, hogy kipihentem a hét fáradalmait, és sikeresen ötvöztem a kellemest a hasznossal. Aztán mikor úgy gondoltam, hogy ennyi elég, mást is akarok csinálni, kiültem a Napra, elővettem a regényem, és egyvégtébe 12 A/4-es oldalt írtam. A kezem a végére görcsbe rándult, nem tudtam mozgatni, de már nincs is semmi baja, szóval bármikor nekiülhetek újabb 12 oldalt írni XD. De azt hiszem, kezdem a pénteknél.
Mint minden pénteken, most is a könyvtárba mentem suli után, mert nem szoktam hazamenni gyógytorna előtt, mert mire hazamegyek, már mehetek is tesizni. Szóval, ott ültem a könyvtárban, egy kényelmes fotelben egy angol nyelvű Walt Disney-s könyvet nézegetve (teli volt grafikával, ezért is vettem le a polcról, meg amúgy is, újabban odavagyok a Disney-ért, mert olyan jó meséket csinál), és egyszer csak meglátom, hogy velem szembe megint az a helyes srác feküdt az egyik asztalon, mint múltkor. Akkor is nagyon csodálkoztam, hogy minek alszik a könyvtárban, vagy vajon vár valakire? És mondanom se kell, ez alkalommal még kívácsib lettem. El is határoztam ültő helyemben, hogy ha legközelebb is ottalálom pénteken a könyvtárban, asztalra borulva, megkérdezem tőle, hogy végül is mit csinál ott? Lehet, hogy nincs jogom hozzá, és el is küld a bús tralalába, de muszáj megtudnom, hogy mi a baja. Sose lehet tudni.
Később gyógytornán nagyon megmozgattuk magunkat, tehát most is izomlázam van, de laglább van izmom, és tudom, hogy hatékony. Ahogy gyogyóról hazaértem, egyből mentünk a Deichmanba, hogy elköltsük a pénzünket, amit rokonoktól kaptunk, Hát, sikerült is , vettem egy nagyon édes topánt, amibe egyből beleszerettem. Muszáj volt megvennem, nincs is más szandám még a nyárra. Örömmel nyugtáztam, hogy nincs több olyan tornadorkóból, amilyen nekem van, mert már csak az hiányzott volna, hogy minden másdik lányon olyat lássak! Így is majdnem kivertem egyszer egy csaj kezéből egy olyan darabot, mert hát ott a szemem láttára próbált egy olyat!! Azt sajnos nem tudtam meg, hogy megvette-e, de szerencsére, még senkin nem láttam olyat a városban. Még. Azért készültem így ki, mert tundiillik, én nem szeretem az én cuccaimat másokon látni. Jó, tudom, nem én csináltam, de egyszerűen nem kóser, hogy van egy olyan cuccom, amit márpedig szeretek, és másnak is van egy olyanja! Így hogy legyek egyedi? Ezért is örültem meg, amikor Erdélyben vettünk két, különleges szabású nacit, egy cső félét meg egy hip-hopposat, és örömömet csak tetézte, mikor megtudtuk, hogy még senki nem vett olyat nálk, és még csak most lesz divat. Csabán meg ilyen nincs is. Ha meg van, nem merik hordani. Szóval, ha mások is vesznek ilyet, nekem már hamarabb volt, és engem fognak utánozni XDXDXD. Na, jó, lehet, hogy egy kicsit egosnak tűnök, de én egyszerűen csak egyedi akarok lenni, az ízlés határán belül.
Mikor hazamentünk, jött a nagy töprengés. Hol legyek hétvégén? Mamámék vagy uncsitesóméknál Orosházán? Nekem tanulnom kellett, ezért nem nagyon akartam uncsitesómék menni, mert ott van a macska, tudjátok, eltereli a figyelmemet, meg hogy ha látom, hogy ők játszanak, akkor már nekem sincs nagyon kedvem tanulni, de ez asszem, érthető. Tehát, maradtam mamámék, és nem bántam meg. Este együtt Tv-ztünk, dumálgattunk, aztán naphosszat napoztam, közben tanultam, átmentem a szomszéd Krisztikéhez, aki nagyon cuki! Na, jó, ez egy külön story: Esetem Pötyivel, Krisztike kölyök dobbermanjával. Már ahogy bementem, az új jövevény, aki még nem ismert engem, rámugrott, elkezdte nyalogatni a kezemet, meg is harapott, de csak ugye játékból. Mindez jó is lett volna, bemutatkozik, meg minden, aztán leszáll rólam, és tudunk vele normálisan
