A hétfői napom se kezdőthetett volna jobban: arra keltem, hogy iszonyúan kapar a torkom, és nem tok nyelni!! Hát, mondom, tuti, hogy nem lesz estére hangom se!! Persze, így is lett, hogyne, mire délután hazaértem, már meg se tudtam mukkanni. Jött a korsónyi mézes tea, meg a forró mézes tej... De előtte még a suliban végigkrákogtam az órákat, köhögtem meg minden, és egyik tanárra se tudtam nagyon odafigyelni. Nagyon élveztem, higgyjétek el! :P És most hogy vagyok? Komolyan, lehet, hogy rosszabb, mint tegnap. NA, jó, van hangom (valamennyire), de a torkom még fáj, és köhögök, mint állat (mint egy kutya, szinte ugatok). És az egészben az a vicces, hogy tulképpen nem is tom, hogy mitől!! (később még talán jövök,mert sajnos ki kell kapcsolni a gépet tanár nő szerint :P)