Már régóta terveztem, hogy egyszer blogozni fogok, mert tudniillik, imádok írni, és annyira jópofa, hogy leülök a gép elé, és elkezdem elmesélni, mi történt velem, stb. Tulajdonképpen ma határoztam el magam végre arra, hogy hozzákezdjek boldogítani titeket, kedves olvasók. :) Köszönetet szeretnék mondani Meg Cabotnak (Neveletlen hercegnő írónője), hogy ő is ír blogot, és lehetővé tette, hoyg megjelenjen egy könyv a válogatott bejegyzéseiből. Ő mutatta meg nekem azt, hogy a blogolás nem feltétlenül szól hülyeségekről,hanem igenis képes arra, hogy tanuljunk belőle, persze csak ha tényleg NORMÁLIS ember irományairól van szó. Mégegyszer köszi, Meg, igazán hálás vagyok! Azt hiszem, igen csekély arra az esély, hogy valaha is el fogd olvasni ezeket a sorokat, meg persze ha el is olvasod, egy vak hangot se fogsz érteni belőlük, hacsak nincs normális fordítóprogramod. Ez van-sprite.
Nem tudom, hogy tudtok-e róla, de ma van március 28, az a nap, amikor világszerte egy csomó ország és város (köztük Magyo. és pár települése is) fél 9 és fél 10 között lekapcsolja az áramot. Hogy miért? Ezzel szeretnék felhívni arra a figyelmet, hogy igenis fullra szennyezett világban élünk, tele mesterséges (és felesleges) fénnyel, ami nagyon káros hatással van az élővilágra. Ezért tehát ma vilászerte várhatóan 1 milliárdan fogják lekapcsolni az áramot egy röpke órára. Gyerünk tehát, srácok, adjatok a Földnek egy órát, és burkolózzunk sötétségbe! Lehet, hogy azt hiszed, ezzel nem segítünk semmit, de tudod nagyon jól, hogy ez nem így van! Minden lelkiismeretes ember, akinek számít is valamit a lakóhelye, a Föld, az ma este lekapcsolja az áramot! Tégy te is valamit az élővilág érdekében! Hajrá, éljen a Föld órája!!
Ha már ennyire felbuzdultam ezen az egész mentsük-meg-a-Földet kampányon, akkor azt is leírom, hogy ma megmentettem egy hernyó életét-legalábbis meghosszabítottam. AZ úgy volt, hogy sétáltam hazafele a suliból (igen-igen, jól hallottátok, szombat van, de én SULIBAN voltam egész délelőtt!! ), szal megyek haza, és a földön megláttam egy aprócska zöld hernyót, ahogy pont a járda közepén mászkál! Én erre visszafordultam, felkaptam egy levéllel, és ráraktam a fűre, messze a galád járókelőktől. És én erre igenis büszke vagyok, mert minden élet élet, és ha én elvárom, hogy ne taposson el a tömeg, és hadd érvényesüljek egy kicsikét, hát akkor én se fogok ártatlan életeket kioltani. Lehet engem hülyének nézni, nem nagyon izgat, mert ezzel a cselekedetemmel irtó nagy boldogságérzés töltött el. A hernyók igenis cukik.
Amúgy, ma keményen edzettem öcsém deszkáján, és elmondthatom, hogy habár még nem tok se ollie-zni, se kickflipet csinálni, azért elég jól haladok, mert egy délelőtt alatt megtanultam gurulni a deszkán. Tudom irányatni is, meg fordulgatni, de még sokat kell fejlődnöm. Még szerencse, hogy itt van öcsém és a deszkája!! :)
Mára azt hiszem, ennyi fért bele, még ki kell éleveznem az áram adta lehetőségeket fél 9-ig, mert ugyanis mi is áramtalanítani fogunk. Lehet, hogy csak a telóm zseblámpájánál tok majd olvasni, de nem érdekel-ennyit igazán megtehetek a Földért.
